hirdetés
Mai névnap: Csilla, Noémi

A Kényszerleszállás (Flight) című Robert Zemeckis (Vissza a jövőbe; Forrest Gump; Számkivetett) rendező által jegyzett film méltatlanul kevés médiavisszhangot kapott hazánkban.

Pedig minden megvan benne, ami a sikerhez kell: sztárparádé, izgalmas sztori, színvonalas kivitelezés, erkölcsi mondanivaló, a végén csattanó.
A történetről röviden: végy egy alkoholfüggő, és a kokaintól sem idegenkedő pilótát, egy utasszállító gépet, mely nincs megfelelően karban tartva, egy kis vihart, és már kész is a több száz ember életét követelő katasztrófa.

hirdetés

Ám Whip Whitakert (Denzel Washington-Éli könyve; Déja Vu; A mandzsúriai jelölt) nem olyan fából faragták, hogy cserbenhagyja utasait. Másnaposan és szinte teljesen kialvatlanul is sikerül kényszerleszállást végrehajtania. Ám hat ember, köztük a szeretője, egy stewardess is életét veszti landolás közben. Kezdetét veszi a mindenre kiterjedő vizsgálat, egyben Whitaker kapitány kálváriája.

A másik oldalon egy fiatal heroin és alkoholfüggő nő, Nicole (Kelly Reilly -Sherlock Holmes I.,II.; Eden Lake; Lakótársat keresünk) életébe nyerünk bepillantást, aki egyértelműen eléri a mélypontot, túllövi magát és kórházba kerül. Itt fonódik össze a két szál, megismeri Whip-et.
Közösen próbálnak szembenézni múltjukkal , démonjaikkal, ám a kapitánynak nem igazán sikerül élete legnagyobb hullámvölgyén alkohol nélkül átevickélnie, pedig közeledik a végső tárgyalás, ahol azt kéne bizonyítania, hogy állapota nem játszott közre a tragédia bekövetkeztében.

Ezek alapján gondolhatnánk egy nyálas hőseposzra, de ez tévedés. Ne számítsunk éles, fekete vagy fehér, jó vagy rossz karakterekre, még a főhős sem vált ki a nézőből egyértelmű sajnálatot, szánalmat, szinte percről percre változik, hogy mit érzünk vele kapcsolatban. Zemeckis nem próbál manipulálni minket, könnyeket csalni a szemünkbe vagy mindenképpen ítélkezésre késztetni.
A végére maradnak a nagy kérdések: vajon sikerül-e a kapitánynak megtisztulnia lelki és fizikai értelemben is? Vajon részesül- e feloldozásban, vajon ez végre egy olyan film, ami megadja nézői számára az oly nagyon áhított katarzist?
Bár a rendező személyéből következtethetünk a válaszra, ám az a biztos, ha rászánunk 138 percet az életünkből, mert nem él vele vissza a film.

 

Címkék:

Legfrissebbek a szerzőtől: Valler Éva

hirdetés
hirdetés