Mai névnap: Sára, Márió

Portugália fővárosa ideális városnéző célpont: télen nem fagysz meg, nyáron nem sülsz meg, rengeteg a látnivaló és rendelkezik azzal a hangulattal, amely megér pár napot. Ráadásul náluk is sárga a villamos.

 

A Tejo folyó torkolatának északi oldalán elhelyezkedő város a 13. század óta Portugália fővárosa. Ha még rémlenek a nagy felfedező hajósokról tanult ismereteid, akkor sejtheted, hogy volt lehetőségük és anyagi forrásuk a múltban arra, hogy méltó épületekkel mutassák meg nagyságukat, bár erről a leigázott területek népei egykoron biztos másképp gondolkodtak. A sűrűn beépített és szűk utcás óvárosban sétálva visszamehetsz pár évszázadot az időben. A változatos terepviszonyok miatt rengeteg a lépcső és a meredek domboldal, de ez nem hátráltatta a helyieket abban, hogy villamost építsenek. A belső területeken nosztalgia korú öreg kocsik döcögnek a macskaköves utcákon.

A már említett dombok közül a legmagasabbon található a Szent György vár, ahonnan remek kilátás nyílik az alattunk elterülő óvárosra és a távolban levő Április 25-e hídra. A jó szeműeknek talán még innen is feltűnik, hogy milyen színes egyik-másik ház fala: a városban hagyománya a csempe festészetnek, amelyet a mai napig őriznek, s az időközben lehulló darabokat a felújítások alkalmával pótolják. A várdombon áll a Portugál Nemzeti Panteon, ahol bárki megismerheti az ország múltját, ha addig nem nézett volna utána. Bár nem sok jót hallani a portugál gazdaságról, ezt helyben nem lehet érzékelni, de azt igen, hogy kora délután nem könnyű vásárolni, mert a helyiek szeretnek sziesztázni. Cserébe este nagy az élet a városban.

A folyóparton, a Praca do Comercion megállva átélhetjük azt, hogy mi fogadta az utazót évszázadokkal ezelőtt: hatalmas tér, körbefutó épület és egy nagy kapu, amelyen át beléphetünk a  városba. Csakhogy ez nem a legrégebbi városrész, mivel az 1755-ös földrengés romba döntötte ezt a környéket. A Baxia városrészt ezután építették fel, a rendelkezésre álló hatalmas területet kihasználva egymásra merőleges, és akkoriban szélesnek számító utcákkal. Ma már a legtöbb egyirányú, a régi házak aljában pedig a legjobb világmárkák boltjai költöztek (pl.: Rua Augusta bevásárló utca). A negyed parttól távolabbi végén is egy kapun át jutunk egy gyönyörű szökőkutas térre, a Nemzeti Színházhoz.

hirdetés

A Szent György-hegy déli lejtője az Alfama város rész, ez a környék szerencsére nem sérült meg a földrengés során, így itt jóval kisebb házak között bolyonghatunk a szűk sikátorokban. Aki szereti a siratóénekeket, az imádni fogja Portugáliát. A fado névre hallgató dalok latinos kesergések, az Alfama utcáin este sétálva könnyen belebotlunk egy utcai zenészbe. Szerencsére vannak vígabb zenéket kínáló vendéglők is: ez a kettőség jellemzi az egész várost, sokan beállnak a kesergőéneket kísérni, míg mások elkerülik az ilyen helyeket.

Budapestnél jóval kisebb a város, területe nagyjából arányos a negyed akkora lakossághoz mérten. Ennek köszönhetően az óvárosból indulva gyalog sem tart sokáig az út Alcantara negyedbe. Itt korábban kisebb gyárak és üzemek működtek, miután ezek bezártak, vendéglátóhelyek és vitorlás kikötők nyíltak a helyükön. A 90-es évek buli zónáját nem felejtették el az akkori fiatalok, mert ma már, középkorúként, szívesen ülnek ki egy italra valamelyik teraszon azon a helyen, ahol egykor a diszkózenére tomboltak. A mai fiatalság központja inkább Bairro Alto, félúton az Alcantara negyed és az óváros között. Érdemes kipróbálni a helyi konyhát, a város ízeire inkább a halételek jellemzőek, míg a klasszikus portugál konyha a húsokra épül. A borok kiválóak.

Lisszabon egy színes, igazi mediterrán város, ahol a magas kultúrától kezdve a tömeg igényekig bárki talál magának programot, látnivalót, vagy épp egy hangulatos kocsmát. Focicsapat van, a dél-amerikai légiósoknak köszönhetően igazi latin focival. 3 napra ideális célpont lehet, főleg az átszállás nélküli repülőutat választva.

 

 

Címkék: