Mai névnap: Vilhelmina

A vezetés a legtöbb ember számára egy egyszerű napi rutin, legalábbis annak kéne lennie. Egyik mozdulat követi a másikat, miközben eljutunk A-ból B-be. Útközben azonban sok bosszúság ér minket, hiszen mások is azt hiszik, hogy olyan jól vezetnek, mint mi (természetesen). Még egy pár kilométeres útból is kerekedhet városi élménytúra. Lássuk, mik azok a zavaró tényezők, amelyek a legtöbbünket bosszantják!

Indexhasználat
Rögtön két alcsoportot alkothatunk a helyes indexhasználatot nem ismerők között. Egyesek túl sokat, míg mások túl keveset működtetik az irányjelzőt. A túl sok esetében legtöbbször kint maradt egy nem sikerült sávváltás vagy egy enyhe kanyar után, de zavarja a mögöttes forgalmat, hogy az illető sávot akar-e váltani (már akit zavar és nem automatikusan rágyorsít, hogy ne maradjon helye). Ennél veszélyesebb, mikor valaki úgy vált sávot, hogy nem jelzi azt, csak hirtelen autónk előtt terem, vagy nagyot fékezve befordul a keresztutcába.

hirdetés

Elévágás
Talán nem csak én találkoztam olyan sofőrrel, aki bevállalt egy húzós előzést, hogy aztán mikor visszatér elém, egyből fékezzen. Gyakori az is, amikor valaki nem tudja kivárni a tiszta lehetőséget egy alsóbbrendű út végén és felhajt a főútra – csigatempóban. Törekedjünk arra, hogy ha már egy-két helyzetben sietősre vesszük a figurát, akkor utána is legyen így, hiszen a fenti helyzeteknek semmi értelme, csak a többi közlekedő idegeit feszítjük.

Zöldnél fékezők, gurulók
Sok sofőr annyira tart attól, hogy átmenjen a sárga jelzésen, hogy már a zöld alatt is hezitál, vagy egyenesen lassít. Természetesen itt nem arra gondolok, mikor valaki száz méterekre jár még a kereszteződéstől, hanem előtte 1-2 autónyival. Ha egy forgalmas útszakaszon minden lámpánál eggyel több autó marad ott a következő zöldre váltásig, idővel dugó keletkezik!

Piros lámpa előtt terrorizálók
Az előbbi eset ellentétei. Őket nem érdekli, hogy az előbb váltott pirosra a közeli lámpa, nem érdemes már nyomni a gázt arra a pár méterre, ők ilyenkor is elszántan „túrják” az előttük haladót. Érdemes kicsit előrébb is tekinteni, mint az előttünk haladó, hiszen ő többet lát az előttünk levő útszakaszból, így lehet, okkal teszi, amit tesz. Nem mellesleg feleslegesen égetünk el üzemanyagot, mikor a piros lámpához ruhanunk!

Megvaduló cammogók
Nem probléma, ha valaki egy címet keres, vagy nézelődik, csak használja az indexet, hiszen lehúzódott és részben zavarja a forgalmat. Vannak azonban, akik csak úgy tűnnek, mintha keresnének egy házszámot, mikor előzésbe kezdünk, egyből ők is a gázra lépnek. Ha szerencsénk van és nem jön szembe semmi, akkor eléjük kerülünk, de sokuk ilyenkor rögtön vissza akar előzni. Nem neveztünk be egy közös versenyre, sőt talán a cél se ugyanaz, akkor nem mindegy, ki megy elől? Pláne, hogy addig ráért az illető.

Megkülönböztető jelzés
Hány olyan autós van, aki pánikba esik, mikor szirénát hall, pláne a háta mögött. Azok a gépjárművek nem véletlenül sietnek, az egyik épp tüzet oltani, a másik a kórházba, a harmadik egy bankrabláshoz. Engedjük el őket, hiszen egyszer nekünk is lehet arra szükségünk, hogy mielőbb kiérjenek a riasztás helyszínére. Ilyen esetekben, át lehet menni a buszsávba egy pillanatra, bele lehet csorogni a piros lámpába, ha már megálltak a keresztbe haladók, vagy van hely a zebrán. Ugyanígy ilyen esetekben, nem bűn az, ha visszaengedjünk a nálunk udvariasabb sofőrt a buszsávból, vagy ahol épp talált magának helyet.

Gyalogos
Minket, normális autósokat bosszant fel a legjobban, mikor lassítunk, hogy átengedjük a gyalogost, de nem indul el a zebrán. Megállunk, de még akkor sem. Ha végre eljutnánk arra a szintre, hogy a gyalogos ne rettegjen a zebrán, akkor átmenne rögtön, és elég lenne csak jelentősen lassítani előtte, nem kéne állóra fékezni, majd újra elindulni a zebrák előtt. Aki Hegyeshalomnál messzebb eljutott már Budapesttől, az tudja, hogy léteznek olyan kultúrák, ahol a zebra nem okoz problémát a közlekedés egyik résztvevőjének sem.

Címkék: