Mai névnap: Vince, Artúr

Míg a hazai gazdaság csak egészen szűk csoport szerint valódi tündérmese, addig Tallinn tényleg az, ezzel biztosan egyetért bárki Európában. Pedig ezt a várost se kímélte a történelem, de mégis szerencséje volt, az igazán szép, belvárosi részei épségben maradtak.

 

Pár éve volt a mozikban az In Bruges (Erőszakik) című film, többek közt Colin Farrellel és Ralph Fiennes-szel (megtekintésre abszolút ajánlott, ha valaki még nem látta volna), ahol a két főszereplő Belgiumban próbálja meghúzni magát pár napig, történetesen Bruges-ben. Maga Bruges is abszolút  megtekintésre ajánlott, de mielőtt egy belga útikalauzzá változna a történet, jöjjön a lényeg: egyikőjük imádja Bruges-t és nem érti, a másik hogy utálhat valamit, ami ennyire csodás. Ha netán leforgatnák az Erőszakik 2-t, akkor egyrészt én biztosan megnézném, másrészt nem lepődnék meg, ha In Tallinn lenne az eredeti címe.

Adott egy két négyzetkilométeres belváros, sétálóutcával, főtérrel, dombbal: ez így önmagában semmi különös, lehetne bárhol. Tallinn elég messze van mindentől ahhoz, hogy keveset halljunk róla, pedig nagy a turista forgalma. Igaz, minden második beérkező finn és 3 órát tölt Észtországban, amíg bevásárol az ő hazai áraikhoz képest kb. negyed áron kínált sörből és töményekből. Nem legenda, sehol nem látni annyi részeg finnt, mint egy komphajón, ugyanis egyik se bírja ki hazáig a nagy zsákmánnyal. A részeg finnek így csak a város sziluettjét ismerik, ami lényegében a már említett domb: rajta mindenféle bástyával, toronnyal, kupolával. Sosem vettem észre még ilyesmit, úgyhogy ilyen szempontból tudhat valamit ez a hely: a kupola és torony építészet egy nagyon speciális műfaj, talán még érdekesebb, mint az alatta levő épület. Pedig a finnek baromi szerencsések, a tenger felől érkeznek, ugyanis a tengeren még a szovjetek sem tudták otthagyni a kezük nyomát. Illetve otthagyták, több tengeralattjáró bázist építettek a környéken, kutya legyek, ha értem, miért nem volt jó nekik a régi határaikon belül, ami bő száz kilométer Tallinntól.

hirdetés

Aki végigsétál a belvároson, az lényegében a gótika sugárútján halad, persze van egy kellemes beütése az embernek, hogy ilyet már látott máshol, csak nem tudja hol. A főtérre érve aztán rájön, hogy ez a fura érzés a hanza stílus: egy hamburgi vagy rostocki akár otthon is érezheti magát. Ezek a hajósok nem csak rumot vittek magukkal, de építészetet is. Az észtek a belváros sík vidékeit szeretik, mivel azt érzik észtnek. Furcsa hely a Baltikum, nálunk örült mindenki a ruszkik haza menetelének, azóta alig kerültek szóba. A baltiaknak viszont nem múltak el az élményeik, ráadásul nekik a nagytestvér még mindig ott van közel a szomszédban, így nem érdemes őket egy vodkára invitálni, inkább járjunk utána a helyi italoknak, elég jó keserűik vannak.
A leglátványosabb épületek egyike a dombon levő Alexander Nyevszkij katedrális, az orosz ortodox épület a turistákat nem ideologizálja, csak az aranytól ragyogó belsején álmélkodnak. Ehhez közel található az észt elnöki palota, mintha a Sándor Palota lenne a budai várból, csak nincs a másik oldalán olyan durván meredek hegyoldal, meg mellette a sikló. Az előbb emlegetett csodás tornyok közül egyébként több is nyitva van, párszáz lépcső és lehet nyomkodni az exponáló gombot a fényképezőn. Tallinnban egy torony kötelező!

Aki nem akar felfelé lépcsőzni, az mehet lefelé, sok alagút és járat látogatható az óvárosban, aztán a végén aki szeretne hazamenni, az kénytelen lesz lépcsőzni, de így már megvan a kellő motiváció. A leglustábbak ugyanolyan bordó emeletes busszal indulhatnak városnézésre, mint amilyenek Budapesten járnak (talán egyszerre csaptunk le az észtekkel egy német selejtezésre). Tallinn azonban nem Budapest, itt szinte minden érdekesség az óvárosban található, így busszal ezt legfeljebb körüljárni lehet.

A város többi részén mindenféle ex-KGB-s és hidegháborús épületet lehet látni, furák ezek az oroszok is. A cárt eltüntették, mert imádta a pompát, pedig Szentpéterváron tökéletesen látható, mekkora volt a város a cár idejében, ugyanis addig tart a szép rész. A kommunisták aztán tömbházakat építettek, de mikor „idegenben” vitézkedtek, egyből szerették a szebb épületeket kiválasztani.

A szovjet korszaknál érdemesebb egyébként a régebbi múlt felé fordulni, így tesznek az észtek is: rengeteg a középkori ruhába öltözött hostess és árus a belvárosban, előbbiek hangulatos és jó pár évszázados kocsmákba és éttermekbe invitálják a turistákat. Nem kell aggódni, a nagy lehúzás nem jutott el ilyen messzire, bátran be lehet ülni bármelyik belvárosi vendéglátóhelyre. A látnivalókról már sok szó esett, de program is mindig akad: 250 kulturális és szórakoztató rendezvényt tartanak egy év alatt átlagosan, így kevés olyan nap van, amikor nem történik semmi. Ezért is lehetett Tallinn Európa Kulturális Fővárosa, ezt a címét ők valóban megbecsülték.

A lényeg röviden: aki teheti, keresse fel ezt a várost! Nincsen közel, de ha Bécs, Párizs és a többi szokásos turista hely már megvolt, érdemes adni egy esélyt Tallinnak is. Egy hosszúhétvégét megérdemel!

 

 

Címkék: