hirdetés
Mai névnap: Csilla, Noémi

Meg kell állítani az időt, megadni a tiszteletet a folyékony szerelemnek és akkor lehet teljes értékűen élvezni azt, amit számunkra nyújtani tud.
Néha mi is elcsodálkozunk hogy lassan már a világ minden pontjáról csipegettünk borélményt, említhetném Japánt, Perut vagy akár Tasmániát is, mégis el tud varázsolni egy-egy bor fantasztikus kiléte és története.

 

Az élet úgy hozott össze minket, mint a tüzet és a vizet, mégis egy rövidebb együttlét után megszületett a gondolat - mivel szinte minden nap iszunk bort és élvezhetjük ennek örömét - miért is ne osztanánk meg élményeinket másokkal. Úgyis járjuk a világot, amikor csak tehetjük kóstolunk, borvacsorákon, borbemutatókon és fesztiválokon veszünk részt. Európa nagyvárosainak legtöbb rendezvényén megjelenünk,  itt újabb és újabb "világraszóló" élménnyel és tudással gazdagodunk, amit késöbb az innio borbárban és privát kóstolóestjeinken kamatoztatunk.

Minden hónapban tüzetesen megvizsgálunk egy-egy szőlőfajtát, ízekre szedjük barátainkkal és olvasóinkkal, pontozunk, vakon teszteljük és megvitatjuk, melyik érdemes arra, hogy a nagyközönség elé kerüljön egy hosszabb borleírás szempontjából. Fejünkbe vettük, hogy megpróbáljuk átadni az élményt amit a bor ad nekünk és kedvet csinálunk a kulturált és szenvedélyes borozáshoz, mikor nem csak a bor minősége számít, hanem a pohár, a helyszín, a hangulat, a napszak és még sorolhatnánk.

hirdetés

Az „Újvilág” nagy kihívója lett az „Öreg kontinensnek”,  az egyik ilyen fegyver ez a napa-völgyi Chardonnay…
Alacsonyan szálló köd lepi el a tájat, szép lassan oszlik fel, ahogy a nap kikacsint a horizont mögül…  Napa völgy!  A kontinens belseje felől süt le rád a felkelő nap sugara és érleli a szőlődet , ki tudja milyen magaslatokba… Végre megszűnt az eddig tapasztalt rossz tendencia, nem főzött, nem krémes, nem “igazi ” amerikai bort kóstoltunk.

Black Stallion - Estate Winery, 2009.
Ő az, aki új kapukat dönget a testével és keresi a helyét  az újvilági csúcsborok közt.
Illata lassan felengedő, nehézkes, de jó jel, hogy nem édes krémességgel indít, helyette a pohárban pörgetve robbannak a gyümölcsök sorban, percenként pukkan ki egy barack, körte, birs, kevés kandírozott narancs lufi és nem áll meg, hanem mindezt felöleli, átkarolja és bezárja kedvesen egy erősebb pörkölésű tölgy. A kellemes, lassan osonó vanília és a kávéaromák sem kivételek, kézen fogva libbennek ki a Riedel Burgundi kehelyből.
Íze szintén sokrétű, a birses almás-körtés jegyek az alappillérek, de mellé briós, fanyar citrusok, őszibarack és egy meghatározó, finoman kesernyés hordó is társul, nekem még a capuccino is bevillant egy-egy pillanatra.
Az egyensúlya egészen kiváló, vibráló savai jól pezsdítették fel a testét a bornak és az alkohol is kiválóan passzolt az összképbe.  
Kóstolva talán kicsit eltörpül a íze mellett, de így is tele van élettel és nem egy főzött bort teszteltünk, hanem valódi, izgalmas, az újvilágon belül is egy újdonságnak számító tételt.

 

Még több bor érdekesség a Facebookon: Világivó Ivóvilág

 

 

Címkék:

Legfrissebbek a szerzőtől: Angerman László

hirdetés
hirdetés